Viselet
|
Fejfedő, fejpánt A magyar harcos fejét hegyes bőrsüveg takarta, mely kívülről fémlemezekkel volt díszítve. A sírokból került elő néhány ilyen süvegdíszül használt ezüstlemez. Az egyetlen előkerült süvegcsúcs Bereg megyében került feltárásra, mely bőr-vagy nemezsüveget díszíthetett. Ez a beregszászi süvegcsúcs. A süveget díszítették még állati prémekkel, elsősorban rókaprémmel. A női fejfedő könnyű nemzanyagból készült, mely lehetett fátyolos. Viselhettek még fejpántot, ugyanis Borsod megyében egy mezőzombori sír feltárásánál találtak fejpántra utaló díszeket. A fejpánt bőrből készült veretekkel díszített főkötő, melyet hajadonok viseltek. |
||
|
Hajfonatkorong Honfoglaló elődeink csodálatos ötvös remekművei a magyar hitvilágot és szellemiséget művészileg megmunkált viseleti tárgyakon jelképekbe sűrítve ábrázolták. A hajfonatkorong női viselet volt és ritka ékes régészeti kincsnek számít. A fiatal magyar lányok és férjes asszonyok varkocsba, hajfonatba fonták a hajukat. |
||
|
Ruházat Sztyeppei lovasnomád nép lévén mi más lehetne a legfontosabb szempont a ruhaviselet tekintetben, mint az, hogy miképpen lehet abban lovagolni és miképpen lehet benne harcoli. Felső ruházatuk a kaftán volt. Nevezetes tulajdonsága volt ennek a ruhadarabnak, hogy elől végig nyitott és térdig, illetve még valamivel térden alul érő volt, hogy a lovagló harcos térdeit teljesen takarni tudja. Derékban övvel fogták össze, majd az övre visszahúzva buggyosan hagyták. Valamennyire ismerjük alsóruhájukat is. Az inget len- vagy kendervászonból készítették, de előfordult finom vékonyságú bőring is. Az ingek rövidek voltak, talán derékig értek, röviddel fenék alá. Volt állógalléros és nyitott nyakú változatuk. Őseink már szabott nadrágot viseltek, ellentétben a többi európai népekkel, akik megjelenése inkább a római kort idézte. A nadrágot buggyosra hagyták, majd a csizmába tűrték be. |
||
|
Lábbeli Fontos holmi a lábbeli. A régi magyarok puha- nem túl magas szárú, puha talpú, felkapó orrú, oldalvarrott csizmát hordtak. Nők esetében előfordulhatott a bokán felül érő, de szintén puha talpú lábbeli. Talán sarka is volt a csizmának, ami főleg a kengyelhasználattal lenne magyarázható. |
||
|
Veretes öv A kiegészítők legfontosabbika, az öltözék elmaradhatatlan kelléke az öv, a teljes jogú szabad ember megkülönböztető jelképe. Ez a vékony veretes öv. Az öv többnyire igen díszes volt, s szerepe szerint kifejezte viselője társadalmi és vagyoni helyzetét, mint ahogy ugyanezt jelölte a lecsüngő szíj hossza is. Eközben persze praktikus cikk is; az övre kis szíjacskák segítségével függesztették fel a fegyvereket. Bal oldalra a szablyát és az íjtegezt, jobbra a tarsolyt és a nyíltegezt, a tokban hordott kést, az ivócsészét , s ha volt a kürtöt. |
||
|
Tarsoly Nagyon díszes volt még őseink bőrtarsolyának a lemezdíszítése. Az övszíjról lelógó tarsolyt, melyben mindenféle apró szerszámot – fésűt, fenőkövet, csiholó acélt, kovát és taplót – tartottak, külső oldalán fémlemezzel borították és nagy gondot fordítottak ennek a lemeznek a művészeti díszítésére. A sírokból előkerült számos ilyen tarsolylemez. Ötvös elődeink a stilizált pálmalevelet (palmetta) és a stilizált rózsalevelet (rosetta) jelenítették meg a tarsolyok motívumaként. A fémlemezes tarsolyok csak a leg előkelőbbeket illeték meg, ám ezek mellett voltak még veretes tarsolyok és nemez-, vagy textil tarsolyok, melyeket álalában nők hordtak. |
||
|
Bőrpáncél A pikkelyes bőrpáncél már a görög ábrázolásokon fellelhető. Eleink páncélzata a könnyűlovas életmódhoz igazodva nem a nyugat európai lovagok nehéz, fémpáncéljához hasonló, hanem vastag, keményített bőrből készült vért volt. A legfontosabb szempont a használhatóság, ugyanis viselőjét nem akadályozhatta harc közben. Külön darab védte a fejet, a mellkast, a hátat és a vállat, az alkart, a lábszárat és az ágyékot. A derekat a veretes övhöz képest vastagabb és szélesebb fegyveröv merevítette. Elkészítéséhez több mint 4 négyzetméter marhabőrt használtak, összeállításához pedig több mint 30 m körfonott, nagy szakítószilárdságú zsinórt. |
||